Mónika did not participate in a traditional portrait photo shoot.
She was the reward of the photo shoot. More precisely, not She, but the wonderful
cake that came out of her hands. I could not and did not want to miss those moments when the joy of creation
reflected in her face and her movements was visible. These photos could have been taken in a modern pastry workshop, or even in the kitchen of an ancient castle. They were not taken there, but in the small dining room of an attic apartment, where Mónika treated her friends to the wonderful cake she had made.

Mónika nem egy hagyományos portré fotózáson vett részt. Ő volt a fotózás jutalma. Pontosabban nem Ő, hanem az a csodás sütemény, ami a kezei közül kikerült .Nem tudtam és nem is akartam kihagyni azokat a pillanatokat, amikor látható volt az arcán, a mozdulataiban visszatükröződő alkotás élvezete .Ezek a fotók születhettek volna egy modern cukrászat műhelyében, vagy akár egy ódon kastély konyhájában. De nem ott készültek, hanem egy tetőtéri lakás kicsi étkezőjében, ahol Mónika a barátainak kedveskedett az általa készített csodálatos süteménnyel.